Amikor a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódott, s a ház előtt megállt egy nagy, fekete autó, az ember megborzongott. Ezekben az időkben volt kicsit sárgább és kicsit savanyúbb (de garantáltan miénk) a magyar narancs, és akkoriban volt zaklatott egy híressé vált gátőr élete, kinek sorsa alakulásának ezúttal mi is tanúi lehetünk.

Ürgeöntés, orvhorgászfogás, feketevágás. Ma már történelem, de a szűkös ötvenes évek előszeleként naponta megélhetők voltak ezek. Így, szép sorjában Pelikán József (Kállai Ferenc) gátőr is megtapasztalt mindent, sőt, még ennél többet is, csak szegény sehogy sem tudta megérteni. Tettei olykor jónak bizonyultak, míg egy másik pillanatban óriási tévedésnek mutatták magukat, ő pedig hiába mentegetőzött, s hiába próbált félreállni, nem tehette, mert valakik számítottak rá, egyszer nagy szívességet akartak kérni tőle.

Ő pedig várt, és továbbra sem értett semmit. Vesztét az a találkozás okozta, amit régi kommunista harcostársával, Dániel Zoltánnal (Fábri Zoltán) ejtett meg a Dunán, orvhorgászáson kapva az egykori illegális kommunistát, ki mára már a miniszterségig vitte. A régi barát pedig a gátőr dicsőítése közben lebuktatja azt feketevágásért. Fokozódnak az izgalmak, megjelenik egy nagy fekete autó, mi Pelikán elvtársat börtönbe viszi. Ám ott sem marad sokáig, mert kiengedik, hogy aztán újra bebörtönözzék, újra szabadlábra helyezzék, mikor épp mi a cél.

Jelenet a filmből

A dunai gátőr jámborul tűri sorsa alakulását, azzal pedig már szinte teljesen meg is békélt, hogy nem érti a cselekmények kiváltó okát. S miközben a Duna egyre árad, ő a vidámpark élére kerül, majd az uszoda vezetőjévé válik, végül pedig a narancstermelő gazdaság vezetését bízzák rá. Szívesebben lenne ő a gáton, de zokszó nélkül teszi, amit elvárnak tőle, hiszen tudja, hogy az élet nem habostorta.

Majd elérkezettnek látszik a pillanat, Pelikán József teljesítheti, amit végre kérnek tőle: legyen koronatanúja a Dániel Zoltán elleni koholt pernek. A jámbor gátőr próbál nem elveszni a politikai élet sodrában, becsületes kommunista módjára meg is tesz minden tőle telhetőt, ami sajnos így is kevésnek bizonyul. Segítségére van a per szervezője - az egykori szabósegéd -, Virág elvtárs (Őze Lajos), aki sajnos nem boldogul vele eléggé, így a bozontos szemöldökű Bástya elvtárs (Both Béla), a hadügyminiszter is kezelésbe veszi. Kevés sikerrel.

Pelikán biflázza ugyan a szöveget, de ettől még mindig használhatatlan marad, így halálra ítélik. Elkerülhetetlennek látszó sorsára várva áll az akasztófa alatt, s várja a hóhért. Majd hívja a hóhért. Kiáltozásától visszhangzik az udvar, de úgy tűnik: senki nem akarja őt kivégezni. Közben ugyanis minden megváltozott.


A színes magyar, 112 perc hosszúságú filmszatíra 1969-ben készült.

Rendezte: Bacsó Péter
A forgatókönyvet írta: Bacsó Péter, Ujhelyi János
Zenéjét szerezte: Fényes Szabolcs, Vukán György
Operatőr: Zsombolyai János
Díszlettervező: Vayer Tamás
Vágó: Boronkay Sándor
Hang: Peller Károly
Jelmez: Ján Katalin
Gyártásvezető: Gulyás Lajos

Szereplők:
Kállai Ferenc (Pelikán József), Őze Lajos (Virág Árpád), Both Béla (Bástya elvtárs), Fábri Zoltán (Dániel Zoltán), Monori Lili (Pelikán lánya), Bicskey Károly (Gulyás Elemér), Kézdy György, Horváth József, Rátonyi Róbert, Győrffy György, Rákosi Mária, Dudás Mária, Kézdy György, Pecsenke József, Versényi Ida, Vámos László, Novák István, Tándor Lajos, Velenczey István
Csomós Éva