Trabanton szállni élvezet! Ma már csak mosolygunk ezen, de szüleinknek még féltve őrzött és megbecsült kincsnek számított, mire gyakran évekig vártak, hogy aztán hétvégenként szappanos vízzel mossák, ápolják, gyönyörködjenek benne.

A Trabi maga...

A Trabant volt az első jármű Németországból, ami a keleti közlekedés szimbólumává vált. Régebbi kiadású autós szakkönyvek még Törpeautónak nevezték, hiszen eredetileg nem is kocsinak készült, hanem fedett motornak. Talán inkább egyfajta átmenetnek nevezhetjük az autó és a motorbicikli között, aminek tervezői az AWZ P70 nevet adták.

DKW - vagyis Das Kleine Wunder -, a kicsi csoda volt a neve annak a német autógyárnak, amelyik kitalálta az F8-at, ami később minden keletnémet családi autónak őstípusává vált. A Zwickauban települt AWZ gyár folytatta az F8 gyártását, aminek továbbfejlesztéséből született meg a szovjetek fennhatósága alatt a második világháború után az F9. 1953-ban az F9 gyártása Eisenachba költözött, ahol az EMW, később pedig a Wartburg készült. Itt a P70-es modellt fejlesztették ki, aminek elnevezésében a P (plastic, műanyag) a műanyagból készült karosszériát, a 70 pedig a 700cm3-es motort jelölte. Ez volt az első német autó, amelyik műanyag (duroplast) karosszériával készült. 1955-ben mutatták be, kétütemű motorja a régi kéthengeres F8-asra épült, 22 lóerőt teljesített. A kocsi 820 kg-ot nyomott, 90 km/h végsebességre volt képes, és nem kevesebb, mint egy perc alatt gyorsult fel 100 km/h sebességre. Ezek a menetteljesítmények már abban az időben is nagyon elavultnak számítottak, de hát ezt a gépet valószínűleg a nyugodtabb, ráérősebb vezetőknek szánták.

S amikor egy lóerővel több...

A Limousine kivitel mellet kapható volt még kombi és nyitott változatban is. A négy évig tartó gyártás során körülbelül 30.000 autót rendeltek a vásárlók. 1957-től volt kapható a P70-es utódja: a P50-es, majd a P601. Elsőként a P50-es viselte a Trabant emblémát. Nagyon közkedvelt kocsi volt, alacsony ára és könnyű javíthatósága miatt vonzódtak hozzá az emberek.

Az első szérián még nem volt oldalcsík, egyszínű volt a fényezés, a dísztárcsák pedig virágsziromszerűek. Az orrjelvény magában hordja a motorháztető nyitóalkalmatosságát. Ennek kisebb motorja volt a P60-asénál: 500 cm3-es, amely 18 lóerőt adott le. 1964-ig 132.000 db-ot adtak el belőle, amikor a P601 átvette a helyét. 1958-ban az autó oldalán lévő díszléc átalakult, ezentúl ívesen lekanyarodott az autó hátulja felé haladva, és a kocsi fényezése is kétszínű lett. A kormányküllők is íveltté váltak, és az üléstámlát billenthetővé alakították. 1959-től forgalomba került az új a típusjelzés, ezentúl Trabant 500 névvel.

Trabant Colin McRae WRC

1960-ban jelent meg az első kombi, Két évvel később pedig a már ismert karosszériát mutatták be 600-as motorral, 100Km/h végsebességgel. Ekkor már egyenes küllős kormánykerék, kettős egyenes díszléc jellemezte az autót. A fehér autókon szürke, piros, kék, okker vagy zöld volt a fényezés, a többi pedig egy színnel futott. A hátsó lámpa alsó részét Magyarországon belülről bíbor burkolattal látták el. A kétüteműek utolsó típusa a P601-es volt, amit 1963-tól készítettek.

Ez a jármű még a mai napig rója Magyarország útjait. Műszerfala fehér volt, és ezt csak 1964-ben változtatták feketére. A sebességmérő kerek alakú, de 1964-től már ez is trapéz formájú lett. Ezeknél a kocsiknál még nem volt szellőző a C oszlopon, a tank 24l-es volt. Az első embléma a hűtőrácson helyezkedik el, de még nem a jól ismert "körbe zárt villám", hanem van két oldalra ágazó karja is. Az index és a hátsó prizma pedig fémkeretes.

A rendszámvilágítás öt izzóval üzemelt, a tükrök pedig ívelt formájúak voltak. 1965-ben már van Trabant 601 Deluxe típus is, amin a külső alkatrészek nagyja krómbevonatú, kisebb extrák is találhatóak benne, a tető fényezése is esetenként más, mint a karosszéria többi részén.

Ugyanebben az évben megjelent az automata kuplungos (félautomata váltós) Trabant Hycomat kivitel is, amit csak megrendelésre gyártottak, de meglehetősen nagy példányszámban kelt el. 1967-ben még vadabb újításra szánta el magát a gyár, mert piacra dobták a nyitott változatot. Ennek két fajtája volt, a Tramp és a Kübel. Előbbit a katonaságnak, határőrségnek, utóbbit pedig a civil vásárlóknak szánták. A következő nevezetes évszám 1974, ekkor gördült ki a gyárkapun az egymilliomodik Trabant. Számos apróbb változtatás gazdagította a kocsit ezekben az években. Ilyen volt a kormányzás, az intrevallumkapcsolós ablaktörlő vagy a kibővített színválaszték. 1980-tól már a Deluxe kivitelhez elektromos ablakmosó, ködlámpa, tolatólámpa és kétszólamú kürt is tartozott. Ez 1983-ban kibővült még fejtámlákkal és hátsóablak-fűtéssel is. Ez utóbbi 1987-től minden modellen szériafelszerelés. 1985-től a fényszórókban halogénizzók világítanak, és megjelent a tetőablakos változat is. A felsorolt "extrák" ma már szinte bárki számára nélkülözhetetlen kiegészítőket jelentenek egy autóban, de amint láthatjuk, a "kicsi csoda" esetében ez nem volt mindig így.

A járgány szerelmesei hobbyból, szórakozásból cicomázzák fel Trabijukat, és nem kis összeget költenek el különböző spoilerekre, a karosszéria leültetésére, könnyűfém felnikre és egész jó kis autókat pofoznak ki a Trabantból. Nem rossz ötlet kicserélni az első üléseket valami nyugati háromajtós kisautóéra, az nemcsak könnyebben előredönthető, hanem előrecsúsztatható is lesz a beszálláshoz. A nem túl izgalmas, szinte teljesen sík felületű padlólemezre való rögzítés pedig nem igényel nagy varázslatot. A Trabant még mindig életünk része, valaki örül ennek, vannak akik ki nem állhatják a kis pöfékelőket. Körülbelül 3 millió Trabantot adtak el összesen. Ezt az értéket összehasonlítva a Mini Morris 1,2 milliós eredményével, azt mondhatjuk, hogy a Trabant sikeres kisautó volt.

Csomós Éva