film: Észak - Északnyugat - Alfred Hitchcock filmje (1959)

Aki csak távolról ismeri a borzongatás nagymesterének filmjeit, könnyedén azonosíthatja úgy, hogy a fekete-fehér kockákon valami szőkéség retteg túlzottan, műszéllel fújt lobogó hajjal, miközben a szimfonikusok hátborzongató zenét játszanak. A kitűnő forgatókönyv és a megnyerő humor pedig már csak a személyes megismerés része.

---

Mert itt van példaként ez az 1959-ben forgatott alkotás, az Észak - Északnyugat. Friss, lendületes, szellemes és jó értelemben vett módon nyugtalanító. Hiszen képtelenségében is nagyon valósághű, minek következtében a néző egyre nyugtalanabbul mocorog - amúgy meglehetősen kényelmes - foteljében, mert nem hagyja nyugton az a kényelmetlen gondolat, hogy ez bárkivel megtörténhet, s jaj, mit is lehetne tenni egy ilyen képtelen helyzetben.

Jó-jó, nem rabolnak el bennünket nap-mint nap, de annyira felbolydult ez a nyughatatlan világ, hogy lássuk be: azért ez sincs kizárva. Kiváltképp, ha tévedésből teszik, mint ahogy tették azt a film főhősével, kinek lélekjelenléte igazán példaértékű, mi szükséges is, hogy ne hagyjuk ott a filmet már az elején.

Bevallom, kicsit ódzkodtam az egésztől, mert nem szeretek félni, különösen este nem, s nagyon jól megvagyok úgy is, hogy nem nézek szét napokig gyanakvóan minden ajtónyitás előtt, után vagy közben. De mégis megpróbálkoztam vele, azzal a szigorú (és mégis naiv) elhatározással, hogy ha rögtön az elején egy zsákba csomagolt tetemet ásnak el egy éjszakai esőzésben - azonnal odébb állok.

De nem ez történt. Csak egy mamája hatása alatt élő szimpatikus úriembert (a '60-as években meg is vesztek érte a nők, igen rendesen) kértek fel távozásra - egy nagyon is fegyvernek tűnő tárggyal - egy étteremben, ki nem bírván visszautasítani az invitálást, ott is hagyott csapot-papot, s velük tartott.

Mivel a film elhagyását motiváló erőt (éjszakai ásás) eredményesen el is felejtettem, gyorsan berendezkedtem a maradásra. Mivel az autókázásra kényszerített úr, Roger O. Thornhill (Cary Grant) valami ilyesmit mondott: "Nincs ellenemre olykor-olykor egy kis emberrablás, de mára színházjegyem van!"

S ez volt az a pont, amitől sutba dobtam minden előítéletemet, mivel ez a lehetetlen helyzetbe keveredett ember nem reagált annak megfelelő módon szintén lehetetlenül, hanem küzdött, értelmesen érvelt, s úgy próbálta tisztázni önmagát, ahogy azt a filmekben csak nagyon ritkán szokás.

Mert valahol ott dől meg egy film hitele, hogy a szereplői elkezdenek a valóságosnak ellentmondó módon viselkedni, s akkor többnyire már csak illemből nézzük végig, mire is vezeti őket a rendező.

Itt azonban valami egészséges humor táplálja a lélekjelenlétet, talán abban a nem is titkolt reményben, hogy hamarosan napvilágra kerül: ez csak egy csúnya tévedés.
"- Mi ez, valami tréfa?
- Igen, tréfa. Majd a kocsiban nevetünk."
S máris két szűkszavú rosszfiú mellett találja magát a hátsó ülésen, kik nem kotyogják el neki úticéljukat.
"Ne mondják meg, hová megyünk, had lepődjek meg!"S talán még a szája is tátva marad, amikor meglátja azt a kastélyt, ahová elrablói szállítják.

Neki persze fogalma sincs, milyen titkos információkat szeretne kicsikarni belőle egy bizonyos Philip Vandamm, aki nem is titkolja, hogy egy ellenséges kém. Thornhillt végül csúnyán leitatják, és egy kocsiba dobva indítják a biztosnak tűnő halálba egy szerpentines hegyi úton.

Csak a szerencséjének köszönheti, hogy megmenekül. S amikor a rendőrökkel visszatér fogvatartásának helyszínére, megdöbbenve kénytelen nyugtázni, hogy nyoma sincs se a kémnek, se az italokat őrző szekrénynek, ráadásul még rajongásig szeretett mamája sem hiszi, egyetlen szavát sem.

A hányattatások sora azonban még csak most kezdődik. Nem sokkal később ugyanis a nagykövet holtteste mellett találnak rá a rendőrök, miközben a gyilkos fegyvert szorongatja. Hiába bizonygatná ártatlanságát, senki nem hinne neki. Nincs más választása, mint megpróbálni a lehetetlent: menekülni, és útközben megfejteni a rejtélyt: mit akarnak tőle az üldözők?!

Szövevényes történet, borotvaéles ésszel és kristálytiszta logikával megszerkesztve. Nyári hűsölésként kifejezetten ajánlott!

North by Northwest

Rendező: Alfred Hitchcock
Zeneszerző: Bernard Herrmann
Operatőr: Robert Burks

Szereplők: Cary Grant (Roger O. Thornhill/George Kaplan), Eva Marie Saint (Eve Kendall), James Mason (Phillip Vandamm)



Alfred Hitchcock további filmjei:

Családi összeesküvés (1976) rendező
Téboly (1972) rendező
Topáz (1969) rendező, producer
Szakadt függöny (1966) rendező, producer
Marnie (1964) rendező
Madarak (1963) rendező
Psycho (1960) rendező
Észak-Északnyugat (1959) rendező, producer
Szédülés (1958) rendező
Az ember, aki túl sokat tudott (1956) rendező
A tévedés áldozata (1956) rendező
Bajok Harryvel (1955) rendező
Fogjunk tolvajt! (1955) rendező, producer
Gyilkosság telefonhívásra (1954) rendező
Hátsó ablak (1954) rendező, producer
Meggyónom (1953) rendező
Idegenek a vonaton (1951) rendező, producer
Félelem a reflektorfényben (1950) rendező
A Baktérítő alatt (1949) rendező
A kötél (1948) rendező
A Paradine-ügy (1947) rendező
Forgószél (1946) rendező
Elbűvölve (1945) rendező
Jó utat (1944) rendező
Madagaszkári kaland (1944) rendező
Mentőcsónak (1944) rendező
A gyanú árnyékában (1943) rendező
Gyanakvó szerelem (1941) rendező
Végre egy jó házasság (1941) rendező
Boszorkánykonyha (1940) rendező
A Manderley-ház asszonya (1940) rendező
Jamaica fogadó (1939) rendező
Londoni randevú (1938) rendező
Fiatal és ártatlan (1937) rendező
Szabotázs (1936) rendező
Titkos ügynök (1936) rendező
39 lépcsőfok (1935) rendező
A férfi, aki túl sokat tudott (1934) rendező
Gazdag és különös (1932) rendező, író
A tizenhetes számú ház (1932) rendező, forgatókönyvíró
A csalás (1931) rendező, forgatókönyvíró
A gyilkos (1930) rendező, adaptáció
Juno és a páva (1930) rendező, adaptáció
A Man-szigeti ember (1929) rendező, forgatókönyvíró
Zsarolás (1929) rendező, forgatókönyvíró
A farmer felesége (1928) rendező, forgatókönyvíró
Pezsgő (1928) rendező, forgatókönyvíró
Könnyed erkölcsök (1927) rendező
A szorító (1927) rendező, forgatókönyvíró
A titokzatos lakó (1926) rendező, forgatókönyvíró
A gyönyörök kertje (1925) rendező
Hitchcock titkai (TV film) színész

Csomós Éva