Igen, egy tíz perces rajzfilmsorozat is kultikussá válhat, bekerülhet a legendás "nagy filmek" közé, s nemcsak azért, mert az első hazai készítésű volt, s mert felforgatta a szemétdombot. Vagy éppen azért?

---

Amikor már a Futrinka utca lakóinak bundája kicsit rongyolódni kezdett, a filmgyár vezetése új mesén kezdte törni a fejét. Na, nem mintha Böbe Baba, Morzsa kutya és Cica Mica sikere nem lett volna töretlen, s ne számítottak volna 16 éven át szupersztárnak a hazai tévés viszonylatban (és még ma is igen kedveltek), de időszerűvé vált már valami másért is drukkolni esténként.
Az 1962-es Mi újság a Futrinka utcában? című bábos kezdetet rögtön a következő évben Vázsonyi Endre Rémusz bácsi lóvá tett rókája követte, majd 1964-ben Bálint Ágnes meséje került a figyelem és a szeretet középpontjába Mazsolával, aki öt évvel később Tádé nevű kistestvérével lett gazdagabb.

E bábfigurák pedig kibérelték esténként a tévéképernyőket, s eléjük szegezték az ország apraját-nagyját, hogy párás szemmel és vizes füllel (a gyerekek már megfürödtek addigra) meghatottan szívják magukba az örök értékekről szóló tanításokat. Mert Bálint Ágnes, Marék Veronika, Csukás István, Fekete István, Lázár Ervin, a rímhányó Romhányi József munkája évtizedeken keresztül arról szólt, hogy megtanítsák a gyerekeknek, hogy a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, miközben észrevétlenül a típusok és tulajdonságok kapcsolatában is segítették eligazodni őket. A gyerekek megtanulták általuk, hogy a róka furfangos, a nyúl ügyes, a majom vidám, a szamár együgyű, a kiskutya még szeleburdi, de tanulékony, (Süsü, az egyfejű sárkány nem bánt rémisztő külseje ellenére sem) tehát minden olyat, amit mára összedöntöttek a háromszögfejű szörnyek, s a kerozint okádó űrjárgányok a szombat délelőtti képernyőkön.
Akkor már 1970-et írtak. Jelentős dátum maradt ez a Televízió és Bálint Ágnes életében is, hiszen akkor született meg az első magyar rajzfilm Kukori és Kotkoda főszereplésével. Az ötletet többek között egy kolléganő adta, ki állandóan arról panaszkodott, hogy a férje nem hajlandó semmi házimunka elvégzésére. Bálint Ágnes ebből már meg tudta formálni Kukorit, aki szintén nem rajongott a házimunkáért, és amivel sok bosszúságot okozott Kotkodának. A két központi szereplő azért lett kakas és tyúk (noha bogarak is szóba kerültek tervezgetéskor), mert a rendező, Mata János (akinek nevéhez fűződik a Mikrobi sorozat és a Telesport főcíme is) azt mondta, hogy ezeknek csak két lábuk van, nem kell annyit rajzolni.

Ha lábakat nem is, de a figurákat sokszor kellett rajzolni, ugyanis a külföldön is nagy népszerűségnek örvendő mese két sorozatot is megért. A bábos rutin kerek történeteket íratott Bálint Ágnessel a baromfiudvar hétköznapjairól. Mert nem feltétlenül kellettek nagy csihipuhik ahhoz, hogy ezek a történetek életképesek legyenek. Illetve a hétköznapok csihipuhija is nagyon érdekfeszítő módon tudott hatni. Kukorin ugyanis általában nem robog át az úthenger, nem lövik szitává, nem zuhan le felhőkarcoló tetejéről, és ami kellemetlenség éri, az többnyire lustaságából és befolyásolhatóságából ered. De őt is (mint bárkit az életben) néha tévútra viszik cimborái, becsapja önérzete, hiúsága, nagyravágyása, hogy aztán annál alázatosabban kullogjon haza remegve, megalázva, már csöppet sem nagyfiúként, hanem behúzott farktollú parányi kis férjként.
Na és ami azután történik! Valójában az a mese igazi üzenete. Mivel a találkozás elkerülhetetlen, konfliktusnélküliségében drámai. Kotkoda ugyanis minden kaland végén végigméri párját, aki szépen lassan összemegy a nézés súlya alatt, de felfüggesztett marad a bosszú, megúszottá válik a büntetés, ami azt sejteti, hogy a társas kapirgálás a közös szemétdombon másnap is folytatható.
Ez pedig csak egyetlen dolog miatt lehetséges. Ezért szereti kicsi és nagy, ezért lehet megnézni százszor és százegyedszer is. Mégpedig azért, mert ezek a szárnyasok kujtorgásokkal együtt és mindezek ellenére szeretik egymást, és kitartanak egymás mellett. Ez pedig olyan, mint minden hétköznapi ember élete. Érzelmekkel, értetlenségekkel telve lejátszott házassági játszmák: közben meg alig tíz perc az egész. S mialatt mosolygunk a Márkus László és Psota Irén jellegzetes hangján előadott történeteken - részben vagy egészben - magunkra ismerünk.

Tervezte és rendezte: Mata János
Kukori: Márkus lászló
Kotkoda: Psota Irén
1970-71. I. sorozat
1972. II. sorozat

A képek forrása:
http://www.balintagnes.hu/kukorikepes.htm

Csomós Éva