Az utak királynője

A Traction Avant elnevezésű Citroën modellt számos elegáns és dicséretes jelző illeti, méghozzá jogosan, hiszen megjelenésének idején nagyon modernnek és különlegesnek számított.

---

André Lefèbvre

A ma már luxusautóként is csak elvétve látható limuzint személyautónak használták a harmincas évek derekán, mi nem csak feltűnő szépségével vonta magára a figyelmet, hanem különleges extráival is.

André Citroën ugyanis a "Jövő autója a jelenben" elképzelését szerette volna valóra váltani, amiért meg is szerezte csapatának André Lefèbvre mérnököt, ki 1933 március 12-én Citroën szolgálatába is lépett. Az akkor negyven éves úr már igen komoly hírnevet tudhatott magáénak a szakmában, hiszen azelőtt a Voisin és a Renault istállóinál is megfordult, sőt, komoly autógyártási tapasztalatokra is szert tett. André Citroën pedig azzal a határozott szándékkal alkalmazta, hogy vele valósítsa meg a versenytársak lekörözéséhez szükséges technikai előrelépést.

Flaminio Bertoni

Citroën álma a jövő autójának jelenben való elképzelése volt, de arról még nem alakult ki a konkrét elképzelése, hogy azt melyik modellel valósítsa meg. Akkor már végzett kutatásokat a 2cv elkészítéséről, de Lefèbvre kérésére azokat félretette, s egy igazi álomautóról kezdett ábrándozni, - ezúttal már mérnökével közösen. (A 2cv megvalósítását André Citroën 1935-ben bekövetkezett halála miatt nélküle végezték utódai.)

Az elképzelést pedig mielőbb szerették volna valósággá alakítani, így 1933 március végén meg is született az elhatározás: a következő évi autókiállításon be kell mutatni. 18 hónap volt hátra addig. Pedig az akkori átlagos elkészülési idő még hatvan hónap volt. Nem volt vesztegetni való idejük, gyorsan munkához is láttak. Lefèbvre kitűnő szakemberekkel vette körül magát, köztük Flaminio Bertonit is, ki akkorra már nem csak mint ipari formatervező, hanem mint festő, szobrász és feltaláló is ismeretes volt, és tehetségét a kortársai Leonardo da Vinciéhez mérték.

A ma már luxusautóként is csak elvétve látható limuzint személyautónak használták a harmincas évek derekán, mi nem csak feltűnő szépségével vonta magára a figyelmet, hanem különleges extráival is.

André Citroën ugyanis a "Jövő autója a jelenben" elképzelését szerette volna valóra váltani, amiért meg is szerezte csapatának André Lefèbvre mérnököt, ki 1933 március 12-én Citroën szolgálatába is lépett. Az akkor negyven éves úr már igen komoly hírnevet tudhatott magáénak a szakmában, hiszen azelőtt a Voisin és a Renault istállóinál is megfordult, sőt, komoly autógyártási tapasztalatokra is szert tett. André Citroën pedig azzal a határozott szándékkal alkalmazta, hogy vele valósítsa meg a versenytársak lekörözéséhez szükséges technikai előrelépést.

Bertoni ösztönösen érzett rá a forradalmian új vonalvezetésre, a méretekre és az aerodinamikára, amelyek mind jól illeszkedtek a Traction műszaki újításaihoz. Elkészítette az autó faragott makettjét, melyet Citroën azonnal jóvá is hagyott, és engedélyét adta a gyártásra.

Ám ahhoz, hogy a tervezett határidőre elkészülhessenek, nem kezdhettek azonnal az autók gyártásához. Az addig meglévő műhelyeket ugyanis egyetlen óriáscsarnokká kellett átalakítani. Az üvegből és fémből készült boltozat alatt két, párhuzamosan haladó, 250 méter hosszú gyártószalagot helyeztek el. Ezekre Citroënnek remek rálátása adódott irodájának ablakából. Az új üzem termelési kapacitását napi ezer járműre tervezték. Ezt azonban csak akkor tűnt lehetségesnek tartani, ha a gyártást az átépítés ideje alatt sem szüneteltetik. Így is napi kétszázötven jármű gördült le a gyártószalagokról.

Az első Traction Avant7 1934 március 24-én készült el. Ettől a pillanattól kezdve több évtizeden át a Traction és Citroën neve egyet jelentett.

A Traction megjelenése olyan mértékű előrelépést jelentett az autóiparban, mint annak idején a belső égésű motor feltalálása. Az autó tiszta acélból készült, 1303 köbcentis, négyhengeres soros, 100 km-óra végsebességű Silentbloc-ra szerelt motorral, 3 fokozatú sebességváltóval, első és hátsó dobfékkel, lengéscsillapítós felfüggesztésekkel, és - szériaautóban először - elsőkerék-meghajtású autó karosszériája forradalmi újításokat vonultatott fel. Fantasztikus mértékű előrelépést jelentett az autóiparban az önhordó karosszéria, és a független első és hátsókerék felfüggesztés is, ami rázkódásmentes, kényelmes utazást biztosított.
A Traction hosszú életciklusa során olyan további újításokkal gazdagodott, mint a fogasléces kormánymű, a szinkronizált sebességfokozatok és a Citroën védjegyévé vált légrugózás. A Traction nagy karriert futott be egészen 1957-ig, a gyártósorokról az évek alatt összesen 758 948 darab gördült le. Különböző modelleket fejlesztettek ki belőle, a 7 után a 11-est, aminél az Avant név változatlanul a forradalmi elsőkerék-hajtásra utalt, a 11 pedig a Franciaországban honos adózási lóerőre. 1954-től pedig gyártani kezdték a Traction 15/6 H modelleket is.

Ez a közel ötméteres hosszúságú szépség elöl hordott motorjával forradalmi újdonságnak számított, amit csak tetézett az, hogy hathengeres motorjával 77 lóerő kipréselésére volt képes, ami 135km/h-s végsebességet eredményezett. Az akkor óriási sebességnek számító képesség mellé teljesen természetesen társult a ma már rengetegnek számító 14l/100km-es üzemanyag fogyasztás, ami miatt ma bevásárlóautónak semmiképp sem választanánk.

Majd új korszak következett, melyben két másik mitikus modell, a DS (cápa) és a 2cv (kacsa) foglalta el a királynő helyét.


Csomós Éva

Megjelent: Sulinet Portál