A munka ünnepét aligha kell bemutatni, de azt már talán kevesebben tudják, hogy idén 123. alkalommal ünnepeljük. A neves hagyomány nem tőlünk származik, de még csak nem egykori Szovjet nagytestvérünktől, hanem...

...hanem Chicagóból, ahol szintén nem volt emberkímélő a munkaidő a XIX. század végén. Az ipari nagyvárosok munkásai gyakran több mint 10 órát dolgoztak naponta, és az érte járó juttatások nem emelték őket a gazdag emberek sorába. Sőt, igencsak a létminimumon tengődtek, s vágyaik sem szöktek az egekbe, csupán napi 8 órás munkaidőért sóhajtoztak.

S hogy az álmok valóra válhassanak, a három létező legnagyobb amerikai munkás szervezet (az Egyesült Államok és Kanada Szakszervezeteinek és Munkásegyleteinek Szövetsége (FOTLU), a Munka Lovagjai és az IWPA, a Nemzetközi Munkások Szövetsége) 1884-ben egyesítette erőit, és arra hivatkozva, hogy ha az érvényben lévő munkaügyi törvényt a követelésüknek megfelelően nem módosítják, akkor 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetnek.

Mivel - az ismeretek ellenére - a beígért időpontig semmiféle változás nem következett be, Észak-Amerika több nagyvárosában is jól szervezett tömegtüntetések robbantak ki. A chicagói munkáltatókat pedig annyira meglepte ez az esemény, hogy a város 45 ezer dolgozójának még aznap megadták a rövidebb munkaidőt.

Két nappal később, május 3-án pedig az IWPA hirdetett gyülekezőt Chicagóba, melyre mintegy 1400 munkás ment el. Épp az egyik főszervező tartotta beszédjét, amikor a rendőrség a békés tüntetők közé lőtt, ezzel négy munkás életét kioltva. Ezen felbuzdulva másnap már kétféle röpirat is közkézen forgott, melyek délutánra újabb gyűlésre invitáltak. A bosszúszomjas üzenet hatására több ezer munkás érkezett, de a kirendelt rendőrfőnök csendes távozásra szólította őket, így csak néhány százan maradtak. Ekkor valaki egy bombát dobott az emberek közé, s a merénylőt ugyan letartóztatták, de pár nap elteltével szabadon is engedték. Azt rebesgették, hogy a rendőrség biztatására cselekedett. A rendőrök azonban újból fegyvert ragadtak, és kétszáznál is több súlyos sérülést és számos halálesetet okoztak, majd a bíróság hét szociáldemokrata és anarchista hangadót helyezett vád alá.

Albert Parsons

Köztük volt egy angol és hat német bevándorló férfi. Az események másik jelentős figurája, Albert Parsons sikeresen kitért üldözői elől, ám a vádlottak padján nem hagyta cserben egykori elvtársait, így a végső döntés rá is vonatkozott: öt halálos ítéletet és három életfogytiglani börtönbüntetés szabtak ki rájuk.
Lingg 1887. november 9-én öngyilkosságot követett el, négy társát két nap múlva felakasztották. A tárgyalásra beidézett szemtanúk egységesen vallották, hogy a nyolc ember egyikében sem ismerik fel a bombamerénylőt.

1889-ben a II. Internacionálé Párizsban tartott konferenciáján kimondták, hogy a következő évtől kezdve május elsején világszerte emlékezzenek meg a chicagói munkássztrájkról és mártírjairól.